Kis mennyiségben terem és rendkívül finom – ilyen a magyar bor más nemzetek boraival összehasonlítva. Nem csupán ital, hanem értékes, ritka különlegesség. 
 

Hogy mitől különleges a magyar bor? Ennek számos oka van, és az összes tényező együtthatása eredményezte az utóbbi évtizedekre jellemző és egyedülálló változást a minőség terén. Rendkívül fontos a borhagyomány: sok évezreddel ezelőtt honosodott meg a borászat a mai Magyarország területén. A szőlőtőke a tájkép, a kultúra és a mindennapok jellegzetes részévé vált. Ebben az összefüggésben érdemes megfigyelni a Magyarországra jellemző szőlőfajtákat, amelyek közül többről is elmondhatjuk, hogy kizárólag a hazai szőlőtermő vidékeken terjedt el. Ugyanis csak itt található meg a klíma- és a talajfeltételek azon ideális együtthatása, amely az eredeti, összetéveszthetetlen karakterű borok termeléséhez a lehető legjobb adottságokat biztosítja. 

A magyar borkultúra sokféleségének további sajátosságai a frissen pezsgő, a könnyűtől az erősig terjedő, monumentális fehérborok, és a játékos, a gyümölcsöstől a hosszú életű testesig terjedő vörösborok, és nem utolsósorban a gyöngédséggel és belső feszültséggel teli édes borok, amelyek vitathatatlanul a világ legjobbjai közé tartoznak. 

Magyarország kicsi, mégis különleges bortermelő ország. Az összesen 51 ezer hektár nagyságú termőterületen évente átlagosan 2,5 millió hektoliter bor terem.

Érzéki gyönyör és jelentős kulturális hagyomány egyesül minden pohár magyar borban. A kis bortermelő ország, Magyarország a borok és borstílusok elképesztő sokféleségét kínálja, amelynek mindegyike önálló, különleges élvezetet jelent és magán viseli a származási hely jegyeit, sajátosságait. Mindezek együttesen jelentik a tájat, a magyar életstílus kellemét és szenvedélyességét.