Kerti 1x1

Amint az utolsó fagyos napnak is vége, és kibújnak az első rügyek, már érezzük is: közeledik a tavasz! Nemsokára itt az idő, hogy belevágjunk a kertészkedésbe. Már nagyon várjuk! Az alábbi kislexikont hobbikertészeknek készítettük. Reméljük, Önnek is hasznára válik!


a talaj tápanyagtartalmának csökkenése. Ennek megakadályozására kell a termés begyűjtését követően az ágyás talaját trágya vagy aprított növényi részek formájában újra ellátni tápanyaggal. Erre a célra a legalkalmasabb a komposztált föld, amely levelekből, szalmából, növényi és fűaprítékból, valamint salátából, zöldségek és gyümölcsök maradékaiból, hagyma héjából vagy régi virágföldből áll.


akkor keletkezik, ha egy növény öntözéskor túl sok vizet kap. Az öntözővíz már nem tud lefolyni, és nem jut levegő a gyökérlabdához. A gyökér így szabályosan vízbe fullad és elkezd rohadni. Ezután a növény lekonyul, a levelei lógnak (a hervadáshoz hasonló elszíneződés jelenik meg rajtuk), és legrosszabb esetben elpusztul. A pangást a cserépbe fúrt vízelvezető nyílással, valamint kaspó vagy alátét használatával lehet megakadályozni. Vigyázni kell erre azoknál a kültéri ágyásoknál is, ahol a talaj agyagos.


a termékeny talaj optimális állapota. Az érett talaj humuszos, jól átszellőztetett, morzsás, a gyökerek számára könnyen átjárható és megfelelően nedves. Leginkább a kelt kenyértésztához hasonlítható, amely kisebb és közepes méretű üregekből áll. Az egészséges talaj képes felszívni a felesleges csapadékot, és könnyen el tudja azt vezetni a talajvízbe. (Lásd még: „Fagyérettség!”)


a téli fagy okozta kedvező talajszerkezet. Hidegben a talajban lévő víz megfagy és kitágul. Ezáltal kisebb repedések és üregek keletkeznek, a talaj finomabb, lazább és morzsásabb lesz. Annak érdekében, hogy a fagy kifejthesse áldásos tevékenységét, a tél beállta előtt jó mélyen fel kell lazítani a talajt, hogy a víz be tudjon hatolni. Ha a talajrögöket kitesszük a fagy hatásának, a talaj tavasszal kevesebb megmunkálást igényel. A homokos talajoknál ez sajnos nem ilyen hatásos. Ha túl sok a víz, amely nem tud lefolyni, a nagy súly miatt tönkreteheti a fagyérettséget.


a csíranövények szétválasztása a kihajtás után. A növénytermesztés során a magokat edényekbe vagy tálakba vetik. Csírázáskor a sűrűn egymás mellett elhelyezkedő fiatal növények elveszik egymás elől a fényt és a tápanyagokat, ezért amikor megjelenik az első igazi levélpár, javasolt különköltöztetni őket. Az ültetőbotot beleszúrjuk a földbe a csíranövény mellett, óvatosan kiemeljük, és megtisztítjuk a gyökerét a földtől. A gyökereket óvatosan szétválasztjuk. A növényeket ezután egy előre elkészített ültetőlyukba kell helyezni egy másik edényben, és alaposan meg kell locsolni.


ősszel olyan növényeket ültetünk, amelyeket télre az ágyásban hagyunk. A cél a talaj fellazítása a növények gyökerei segítségével, valamint a talaj állagának javítása. Tél végére az elszáradt növénymaradványok megemelik a talaj hőmérsékletét, segítik az átszellőzést és magas humusztartalmukkal növelik a szerves anyagok mennyiségét.


olyan gazdálkodási mód, amelynek során az egyes területeket - különösen zöldségek esetén,- váltakozva ültetik be. Ha minden évben ugyanazt a növényt ültetjük ugyanarra a helyre, az kilúgozza a talajt, csökkenti a terméshozamot és a növények ellenálló képességét a kártevőkkel és a betegségekkel szemben. A vetésforgót a magas tápanyagigényű növényekkel kell kezdeni, a következő évben közepes tápanyagigényű, majd az utolsó évben alacsony tápanyagigényű növényt kell ültetni. Az egyes növényfajták megítélése nem egyértelmű, előfordulhat, hogy az adott növényt az egyik kertész alacsony tápanyagigényűnek tartja, míg mások a közepes tápanyagigényűek közé sorolják. Több év tapasztalata alapján kialakíthatjuk a számunkra optimális, egyedi vetésforgót.


a növények elégtelen vagy rossz fényviszonyokra adott reakciója. A növény gyors és erős hosszbéli növekedéssel megpróbál olyan pozíciót elérni, amellyel elegendő fényt kap. Ennek azonban az az ára, hogy a levelek kicsik és satnyák maradnak, így gyenge lesz a fotoszintézis. A fiatal növények a klorofillhiány következtében kifakulnak és könnyen letörnek, elpusztulnak.


azok a magok, amelyeknek speciális hullámhosszú fényre van szükségük a csírázáshoz. Az ilyen magokat megfelelő mélységbe kell elültetni. Sötétben csírázó magja van pl. a csillagfürtnek, a sarkantyúfűnek, a töknek, a répának, a medvehagymának és a metélőhagymának, valamint a koriandernek és az uborkának.


ezeknek a növényeknek rövidhullámú, világosvörös spektrumú fényre van szükségük a csírázáshoz. Magjaik a sötétben csírázókkal ellentétben könnyűek és igen aprók, nagyon kevés bennük a tápszövet. Ha túl mélyre kerülnek ültetéskor, akkor igen csekély az esélye a sikeres kikelésnek. Ismert fényben csírázó növények a kakukkfű, a bazsalikom és a nefelejcs.


olyan növények, amelyeknek nagyon csekély mennyiségű nitrogénre van szükségük a növekedéshez, mint pl. a bab, a borsó, a hónapos retek, a kerti zsázsa, a hagyma, a primula, az árvácska, a petúnia, stb.


olyan növények, amelyek növekedésükhöz átlagos szintű tápanyag - ellátottságot igényelnek. Ilyen pl. a karalábé, a paprika, az édeskömény, a fokhagyma, a pasztinák, az endívia, a padlizsán, a póréhagyma, a lestyán, a mángold, a retek, a spenót és a saláták.


ezeknek a növényeknek van szükségük a legtöbb nitrogénre és tápanyagra a talajból. Ide tartozik pl. az összes káposztaféle, a burgonya, a répa, az uborka, a cékla, a cukkini, a zeller, a tökfélék, a napraforgó és a muskátli.


a fiatal oldalhajtások rendszeres eltávolítása, melynek célja: a növény kontrollálatlan burjánzásának megakadályozása. A ritkítás elsősorban az uborkának, a szőlőnek vagy a paradicsomnak válik hasznára. A növény a ritkítást követően a termésképzésre koncentrálja az erejét a fő hajtásokon, nem pedig új levelek, hajtások növesztésére, vagy olyan sok termés megérlelésére, amelynek azután nem jut elegendő tápanyag.


a növények hajtásainak csúcsát lecsípjük, hogy elősegítsük az oldalhajtások növesztését, és ezáltal a sűrűbb és tömöttebb növekedést. A hajtáscsúcsok lecsípése számos dísz- és dézsás növény esetében, de pl. a paprikánál is ajánlott.


olyan rovarok vagy pókszabásúak, amelyek ideális esetben táplálékként vagy gazdatestként hasznosítják a kártevőket. Annak érdekében, hogy az otthoni kertben megtelepedjenek a hasznos rovarok, teljes mértékben le kell mondani a vegyszerek használatáról, és búvó-, áttelelő-, valamint fészekrakó helyet kell kialakítani. A különböző időben virágzó őshonos növények elegendő és hosszú ideig kitartó táplálékot kínálnak a hasznos rovaroknak. A bokrokat és cserjéket csak tavasszal szabad visszavágni, mivel kedvelt áttelelő helyek.